Hasznos és tanulságos dolgokat hallhattunk a múzeum épületében Őszi Zoltán múzeumpedagógustól. A lendületes, interaktív előadásmód, s a kézbe vehető pattintott és csiszolt eszközök segítségével mindenki egy kis időre visszacsöppent egy ősi világba, ahol a környezetét első ízben felmérő és felhasználó ember bőrébe bújhatott.
Felmérhette, hogy a „józan paraszti ész” mennyire fontos lehet az írott történelem előtti időkből fennmaradt tárgyi leletek valódi jellegének felismerésénél. A kőeszközök változatos arzenálját kaphattuk kézbe, s tapasztalhattuk meg, milyen lehetett egy kőkés, vagy egy könnyű dobólándzsa, illetve mely szempontok voltak elsődlegesek a rég halott készítők számára, ha egy masszív baltafejet, vagy nehéz lándzsahegyet kívántak készíteni. Érdekes volt összehasonlítani a modern idők kőkorszaki körülmények között élő népeinek leleményeit az ősember korából fennmaradt tárgyakkal, s olyan érdekességekre is fény derült, hogy először a japán emberek elődei készítettek csiszolt kőszerszámokat.
Meglepő és egyben fura volt érezni, hogy hogyan indult el az erdők kiirtása, a természet egyre terebélyesedő átalakítása, amely azután napjaink globális problémáihoz vezetett. Vajon felsejlhetett-e ködösen egyik egykori ősünk fejében, hogy milyen távlatokat nyithat, hová vezethet mindez, miközben gyengécske körmeit és fogait először fával, majd kővel megerősíteni kívánta? Törekedni, hogy elérje a vágyott célt, a túlélést, s talán pár bőségesebb, nyugodtabb napot is remélt a megzabolázott, de mégis szeszélyes és kiszámíthatatlan természettől. Ez volt kezdeményezéseinek hajtóereje.
Csaknem negyvenen voltunk kíváncsiak eme ősi világ relikviáira, de előadónk nagyszerűen és érdekesen oldotta meg szórakoztatásunkat. A csoport fele egy szemléletes kiállítást szemrevételezhetett addig, amíg a többiek elmélyülhettek az őskorba tett látogatás tárgyi emlékein keresztül, majd cseréltünk, így mindenki megtapasztalhatott minden érdekességet.
