“A kedvesség az a nyelv, amelyen a süket hallani tud, a vak pedig látni.”
Mark Twain gondolatával nyitotta meg Szita Károly Kaposvár Megyei Jogú Város polgármestere egyesületünk harmadik alkalommal megrendezett egy hetes érzékenyítő programsorozatát Kaposváron. Ebben az évben a TÁMOP 6.1.2-11/1-2012-1291 számú pályázat egyik tevékenységeként valósítottuk meg a programot. Az Egyesület elnöke Dányádiné Molnár Cecília bevezetőjében elmondta, hogy a látássérültek társadalmi elfogadásához vezető út a megismerésen át vezet. Ezért a rendezvény célja az, hogy megismertesse a látássérültek életét az érdeklődőkkel, miközben az új személyes kapcsolatok is hozzásegítenek ennek eléréséhez. Az érzékenyítő programok célba jutott üzeneteként az elmúlt év egyik vendégkönyvi bejegyzésében olvastuk:” Ezután sokkal jobban fogom tisztelni a látássérülteket és a többi fogyatékos embert.” A Takács Gyula Megyei és Városi Könyvtárban, az intézmény dolgozóinak aktív részvételével megszervezett napok megnyitóján a Könyvtár igazgatónője Popper Péter tollából idézett egy rövid írást, amivel megadta a rendezvény hangulatát:
Egy vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap, táblával, a következő szöveggel:
“Vak vagyok. Kérem, segítsenek!”
Arra ment egy újságíró, és látta, hogy a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát, és a másik oldalára írt egy mondatot. Délután visszatért a vak emberhez, és látta, a kalapban sok pénz van. A vak felismerte a lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit. Az újságíró így válaszolt:
“Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam.”
Mosollyal az arcán távozott. A vak soha nem tudta meg, hogy a táblán ez állt:
“Tavasz van, és én nem láthatom.”
Változtass a stratégiádon, ha valami nem sikerül, és meglátod, minden jobbra fordul!
Az ünnepélyes perceket követően öt napon keresztül „teltházzal”, előjegyzés alapján fogadta a 640 látogatót a rendhagyó rendezvény
Lehetőség nyílt:
– a látássérültek segédeszközeinek megismerésére, kipróbálására,
– a fehér bottal való közlekedés alapjainak megismerésére és lefedett szemmel való kipróbálására,
– a Braille írás, olvasás alapjainak megértésére és megtapasztalására,
– vakok tapintható társas játékainak kipróbálására,
– fémpénz felismerésre tapintás alapján,
-TOTÓ kitöltésére, amivel a látássérültekről nyert új információkat foglaltuk össze,
– szemorvos prevenciós előadásának meghallgatására.
Mindezek mellett a „SÖTÉT SZOBA” különleges tapasztalati élményhez juttatta az érdeklődőket. A vakságot szimuláló élethelyzetben fél órán át olyan feladatokat oldottak meg a résztvevők, amellyel a vakoknak a hétköznapok rutinjában rendszeresen meg kell küzdeni. Így szerepelt a feladatok közt írás, rajzolás, babaöltöztetés, illatok felismerése, folyadéköntés, lekvárkenés.
Miközben a résztvevő, többnyire fiatal érdeklődők intenzív tapasztalati élménnyel lettek gazdagabbak, a rendező látássérültek és könyvtári dolgozóknak is élmény volt a közös munka. Jövőre megismételjük!
Sajtó megjelenések:
Videók:
Miért? – Dányádiné Molnár Cecília (SomogyTV)
Láthatatlan valóság a könyvtárban
Hírek:
http://kapos.hu/hirek/kis_szines/2013-10-14/megismertek_a_lathatatlan_valosagot.html
http://www.somogytv.hu/cikkek/95545/