„Fogyatékosnak nevezi a társadalom azt a személyt, aki nem tudja teljesíteni az elvárásait. Ez a probléma azonban nemcsak a fogyatékos ember képességeinek a javításával orvosolható, hanem a társadalmi elvárások és a társadalom által megszabott feltételek módosításával is lehetséges.” /Lorentsen/
Az ENSZ 1992-ben december 3-át a Fogyatékos Emberek Világnapjává nyilvánította. Ezen a napon kellene gondolkodnunk arról, hogy a betegségben, baleset, vagy természeti katasztrófa miatt maradandó egészség-károsodást szenvedett emberek hogyan élnek, milyen lehetőségeik vannak a többiekhez hasonlóan részt venni a társadalmi létben: a munkában, tanulásban, szórakozásban. Jellemzően a médiafigyelem is megnövekszik, számos cikk és interjú születik arról, hogy a „fogyatékosok” és az „épek” miképpen próbálnak együtt élni.
A fogyatékos szó még a 19. században is mennyiségi kifejezés volt: valami kevesebb, megfogyatkozott. Azt is jelenti a szó, hogy nem egész, nem annyi, mint a többiek. A közbeszédben tehát megfogalmazzuk, hogy akinek az érzékszervei, mozgása, intellektusa nem közelíti meg az átlagot, az hiányos, nem egész, kevesebb, mint a többiek. Ezzel szemben, ha valaki részegen kiborogatja egy utca szeméttárolóit, józanul eltervez, végrehajt egy rablást, vagy „egyszerűen” csak visszaél a hatalmával,- amennyiben jól lát, hall, mozog – épnek, egésznek tekinthető.
Kedvenc állataink közül a legtöbb jobban lát, hall, szagol, és mozog, mint mi. Az emberek között is van, aki abszolút hallással rendelkezik, ami nem mindennapos, vagy parfümtervezőként az orra magasan az átlag fölött teljesít. Vajon akkor ők mind épebbek az épeknél? Tudjuk, hogy léteznek testi sérüléssel élő bűnözők is, de nem jellemző, hogy például a vak zsebtolvajok ligája a belső zsebekhez történő egyenlő esélyű hozzáféréséért kampányolna, vagy, hogy kerekesszékes banditák lepnék el a pénzintézeteket.
Az ember talán mégsem csak test. Hiányossága, fogyatékossága pedig mindenkinek van. Ezen a napon talán elgondolkodhatnánk azon: hogyan lehet egymást befogadni a közösségbe. Azt is akinek a lába, vagy a látása hiányzik, azt is, akinek bátorsága nincs, vagy még a felelősségvállalás képességét kellene fejlesztenie. Nem vagyunk „kevésbé egészek”, mint ti, csak más hiányzik nekünk, mint nektek. Ünnepelhetnénk fogyatékosságainkat, és épségeinket együtt, és nem egymás ellenében.
Ballai Anna Mária elnök
Vakok és Gyengénlátók Csongrád Megyei Egyesülete
Vincze Andrea elnök
Mozgáskorlátozottak Csongrád Megyei Egyesülete
Gyurácz Annamária elnök
Sclerosis Multiplexes Betegek Csongrád Megyei Egyesülete