Tele voltam várakozással, amikor beléptem a szarvas nyomokat követve az első kiállító terembe, hiszen ebben a csúnya időben egy erdőre csak gondolni is üdítő pillanat. Itt pedig minden szépségét és érdekességét megtaláltuk az erdőknek. Minden felület és tárló feladatot rejtett, gondolkodásra, cselekvésre késztetett. A fák kártevőinek óriás modellje köszöntött bennünket. A hazai erdőalkotó fák leveleit, terméseit, törzsük kérgét válogathattuk párba. Láttuk a megye védett faóriásait, szemléletes ledsor mutatta be a fotoszintézis lényegét. Érdekes volt a különböző fákból készített kockák összehasonlítása. A fából készült logikai játékokkal nekünk is jól esett kicsit eljátszani. A következő terem az erdőtársulásokkal, az erdőművelés típusaival foglalkozott. Az ötletes, tükrös megoldás egy egész rengeteget varázsolt elénk a bent lakó állatokkal együtt. Egy külön szobában leülve az erdő hangjait hallgattuk. A nappali és az éjszakai madarak, és a természet más hangjait igyekeztünk kis segítséggel felismerni. Talányos kis dobozokba nyúlhattunk bele, és próbáltuk beazonosítani tapintásunk segítségével az erdő lakóinak trófeáit, lábát, szőrét. A vadak árnyképéből, szőréből, lábnyomából igyekeztünk ráismerni annak gazdájára, és együtt raktuk össze tudományunkat az őzek, szarvasok, vaddisznók családtagjainak nevét illetően. Sok ismerős tudással találkoztunk, és még inkább megéreztük, milyen jó lenne még többet tudni a természet erdőnek nevezett csodájáról.
Ez a program egy kiállításon idézte fel az erdőt, de reméljük, nemsokára itt a tavasz, és a valóságban is megtapasztaljuk majd együtt egy kirándulás alkalmával a finom avar illatot, és a fák ismerős susogását.
Fotók a galériában.