Húnyd be a szemed, és képzelj el egy gyönyörű, napsütéses nyár végi napot. A kék ég alatt fehér, öreg,házak fognak körbe egy nagy, zöldellő udvart. A diófa alatt padok, a tornácos házak ablakaiban virágokkal megrakott muskátlik mosolyognak. A levegőben madárfütty, harangszó, és pompás pogácsa illat, ami a kemence mellett pihenő kosarakból száll feléd.
Nekünk, akik szeptember 4-én Buzsákra látogattunk, ez az idill valóság volt. A Marcali Kistérségi Csoport kezdeményezéséhez csatlakoztak a külön busszal érkező Kaposvári és Nagyatádi Kistérségek tagjai is. Jó volt a távolabb lakó barátokkal találkozni, beszélgetni. A kedves marcaliak nagy adag csülök pörköltet kavargatva vártak bennünket. Míg az ebéd készült, kis csoportokban megnézhettük a tájházat. A falu török időkig visszanyúló történetét, és a híres buzsáki hímzések eredetét a tájház vezetője mesélte el. A pompás ebéd után csak egy kis pihenőt kaptunk, és máris táncba vittek mindnyájunkat. A sok buzsáki tánccsoport egyik vezetője nagy rutinnal és kedvességgel állította össze azt a táncrendet, ami mindenkinek követhető és nagyon élvezetes volt. Az óriási körben mindenki felszabadultan élvezhette a somogyi ritmusokat.
Egy kis séta következett még a rendezett, tiszta, virágokkal teli faluban, majd egy rövid ismertető kíséretében néztük meg a falu templomát, amelynek egyik oltára fából készült, és a középkorból maradt ránk.
Nem is számítottunk rá, hogy ezen a nyár végi napon Buzsákot gyöngyszemként ismerhetjük meg. Köszönjük a szervezőknek!
Szerző – Dányádiné Molnár Cecília