A kisvonat 10 órakor indulta a Mesztegnyői állomásról, és 45 perces utazási idővel érkezett meg Kakpusztára. Menet közben gyönyörködhettünk a természet szépségében, hiszen a kisvonat az erdőn megy keresztül és közben egy tavon is áthaladtunk.
Kakpusztára érkezve, az erdészek segítségével tüzet raktunk, merthogy a kirándulás étvágyhozó. Mikor már jó parazsunk lett el is kezdhettük a szalonnasütést. Ez alatt beszélgettünk, a résztvevők kínálgatták egymást az otthonról hozott finom pogácsákkal, süteményekkel. A szalonnázás alatt, Kakpuszta és környékének történelmét ismerhettük meg, a régmúltból ránk maradt könyvekből és folyóiratokból. Miután jól beszalonnáztunk, és kibeszélgettük magunkat, a kisvonattal visszafelé indultunk, és útba ejtettük a kilátót. A vonatról leszállva erdei séta következett a kilátóig. Zihali-Szabó Bence erdész tartott előadást a kisvasút eredetéről, hogy valójában hogy is lett a kisvasút, mire használták régen, valamint bepillantást nyerhettünk az erdő növényi és állatvilágába is. Kezünkbe foghattuk a szarvasok, őzek agancsát. Az erdei sétánk során megcsodálhattuk a fákat, madárcsicsergést hallgattunk. A kilátóból ismét csodálatos látvány tárult elénk. A tó szépségesen terült el előttünk, megcsodálhattuk élővilágát, a vadkacsákat, a tavat körülölelő nádast. A kilátótól ismét séta következett vissza a vonatig, mondhatnánk gyorsított tempóban, mert megzavart minket egy kis zápor, ami aztán a vonatra felszállásunk után hatalmas esőzésbe csapott át. Ez különleges hangulatot adott a visszaútra, hiszen a vonaton mi nem áztunk, ugyanakkor új élményt nyújtott az eső látványa, az a friss illat, és egy-egy madárfütty.
Visszaérkeztünk az indulási helyünkre, Mesztegnyőre, ahonnan mindenki gazdag élményekkel tért haza.
Fotók a galériában.