iPhone-okra évek óta létezik egy “Be My Eyes” nevű alkalmazás. Kétféle ember használja: azok, akik segítségre szorulnak és azok, akik szívesen segítenek.
Maga az ötlet zseniálisan egyszerű. Amikor egy látássérült felhasználó olyan helyzetbe kerül, ami mindenképpen látást igényel, elindítja az applikációt, az pedig összeköti egy olyan felhasználóval, aki viszont lát és éppen ráér segíteni. Így az ő telefonján megjelenik az, amit a látássérült júzer telefonjának a kamerája lát. Ennek köszönhetően akár a világ másik végéről is képes segíteni mondjuk abban, hogy melyik gyógyszeres dobozra mi van írva.
Lényegében ezt az ötletet ültette át a magyar Távszem program is. Azzal a különbséggel, hogy itt nem lelkes önkéntesek, hanem képzett, hivatásos operátorok segítenek a hét 7 napján, a nap 24 órájában.
Mind a Be My Eyes, mind a Távszem Program lenyűgöző demonstrációja annak, hogyan segítheti a mobil technológia az életünket - amikor vannak, akik elgondolkodnak azon, hogyan segíthetné. Sokan szidják az okostelefont, pedig az semmi más, csak lehetőség. Rajtunk múlik, mire használjuk.