Emlékképek gyermekkoromból
Nagyon örültem, amikor e-mailben értesítést kaptam a Fények Vakondjai2 című Irodalmi pályázatról. Gondoltam csokorba szedem és megosztom Sorstársaimmal boldog gyermekkorom legkedvesebb emlékeit.
Az irodalom iránti szeretetem gyermekkoromban már elkezdődött, nagyon szerettem a meséket, verseket. A kaposvári Vakok Szövetsége/Egyesület rendezvényein rendszeresen szavaltam, más rendezvényeken is szívesen mondtam verset. Hat hónapos koromban vette észre gyermekorvosunk,hogy baj van a látásommal. Pécsett a 400 ágyas szemklinikát ajánlotta Dr. Takács István Professzor úr, aki kb. 8-10 alkalommal altatásban nézte a szememet van-e valami elváltozás, rosszabbodott-e az állapotom. Egyik alkalommal kirántottam nagymamám füléből a fülbevalóját, ezt a csínytevésemet gyakran emlegette.
DÉDIKE
Velünk lakott Dédike, aki nagyon finoman főzött; mindig figyeltem a konyhában főzés közben. Amikor krumplis pogácsát sütött a maradék tésztából madarat, fektetett nyolcast készített nekem. Nővéremmel és velem aludt Dédike, esténként Andersen, Grimm és sok szép mesét olvasott nekünk 3–4 mese után mindig kértük „még mesélj!”. Félig álmosak voltunk már,de még egyet mesélt majd így szólt… most már aludjatok, mert mindjárt reggel lesz.
HÍMZETT RUHA
Nagymamám szeretett kézimunkázni, egyszer elhatározta; mind az öt lányunokájának hímzett ruhát varr. Nagy gonddal készültek a szebbnél-szebb színes virágok a ruhák elejébe, ujjaiba.
Pásztor néni, a varrónő, összevarrta a darabokat.
Amikor sétáltunk az utcán vagy a városban sok néni odajött hozzánk – tessék mondani hol vette ezeket a gyönyörű ruhákat? Én hímeztem. – válaszolta Nagymamám.
DOKTOR CUKI
Nagymamámat mind a hat unokája Cuki mamának hívta. Unokabátyám nevezte el. A Cukorgyár-közben laktak Nagyszüleim. Cukorgyári mamából lett a Cuki mama becenév
(A keresztneve Mária volt, sokan Mancikának szólították.)
Unokatestvéreimmel sokat játszottunk együtt mindig rendet raktunk magunk után, sohasem csúfoltak, sem a látásom,sem a szemüvegem miatt.
A Doktor Cuki becenevet Kata unokahúgom adta nagymamámnak, amikor ő vagy a testvére betegek voltak nagynéném elhozta a lányokat miután orvoshoz vitte amelyik éppen beteg volt
Odaadta a gyógyszert mamának és sietett vissza dolgozni. Kata azt mondta édesanyjának: „Te csak nyugodtan menjél dolgozni anyu, majd a doktor cuki meggyógyít!”
KARÁCSONYI KÉSZÜLŐDÉS
Kislány koromban mindig vártam a karácsonyt, 24-én délelőtt édesapámmal,nagypapámmal és nővéremmel Verával sétálni mentünk a városba, néztük a kirakatokat, beszélgettünk, hazasétáltunk, ezalatt édesanyám és nagymama főzték az ebédet készültek az ünnepi sütemények,szépen becsomagolták a gondosan elrejtett ajándékokat. Ebéd után nővéremmel szánkóztunk vagy az udvaron játszottunk. A fenyőfa ilyenkor díszben állt, alatta pedig az ajándékok. Szenteste mai napig hagyomány a rántott hal. Miután megvacsoráztunk, nagymama kis csengővel csilingelt: „Megjött a Jézuska!” – mondta. Boldogan nézte meg mindenki az ajándékát miután elénekeltük a Mennyből az angyalt.
Játszottunk a játékainkkal, amit a Jézuska hozott/néger baba, játék porszívó stb.
4.osztályos voltam, amikor 1985 karácsonyán komoly ajándékkal leptek meg bennünket szüleink. Verával közösen 1 kazettás Táskarádiót kaptunk+ kazettát én a Dolly Rolltól a Vakációt, narancsot is, mindannyian boldogok voltunk.
Karácsony napján vagy másnapján jöttek vendégségbe rokonaink.
Az ünnepeink csendesen így teltek. Ma már csak Édesanyámmal, nővéremékkel ünneplem a karácsonyt,de az emlékek megmaradtak gyermekkorom szép karácsonyairól.
Ezek a rövid számomra kedves történetek jutottak eszembe pályázatom megírásakor.