Egy férfi szemével
Szerények és önmagukat kelletők. Ateisták és vallásosak, csábítók és visszahúzódók. Gondoskodók és gyengédek, vagy kemények és elutasítók. Biztonságot adók, meleg tűzhelyet teremtők, csalfák és kacérok. Távolságot tartó kősziklák, vagy karjainkba omló szerelmesek. Aggódó, gyermekeiket féltő gonddal nevelő menedékek, hittel, tűzzel teli tégelyek, szépséget és nyugalmat sugárzó erőközpontok. Bátor szavakkal közjóért törekvő ismertek, s hónapról hónapra családjukért remegő kézzel kuporgató ismeretlenek. Alkotó, teremtő hitük szigeteket hoz létre a szépség birodalmában, fantáziájuk kimeríthetetlen. Számunkra érdekes, de megérthetetlen világot alkotnak, hibáikat, és rosszkedvüket hamar elfeledjük. A racionalitás és a számok férfias világát élővé teszik csupán azzal, hogy jelen vannak benne.
Fiatalok és szépek, mint egy nyíló virág, vagy időtlen bölcsességet, tapasztalatot hordozó, megfáradt, tiszta szemű idősek.
Anyák, nagymamák, nők és lányok. Mindegyiküket szeretjük, az életet köszönhetjük nekik.
Lukics József Gábor