Ballai Anna Mária vagyok, okleveles szociális
munkás, jelenleg a Vakok és Gyengénlátók Somogy Megyei Egyesülete alelnöke
vagyok, és szakmai vezetőként is ott dolgozom. Elnökként vezetem a Vakok és Gyengénlátók
Csongrád-Csanád Megyei Egyesületét.
Szegeden születtem, látássérülésem születésem óta
van, már másfél éves koromban is több szemműtétem volt. Általános iskolába
Debrecenbe kellett járnom, szegregált oktatásban vettem részt. Ez a 8 év nagyon
nehéz volt, ritkán láthattam a családomat. Azok az emberek, akik ilyen
oktatásban vettek részt, egész életükben cipelik az elhagyatottság érzését.
Középiskolába Szegeden jártam, majd a főiskolát Szegeden, az egyetemet Pécsen
végeztem. Eredetileg énekes művész-tanár szerettem volna lenni, magánének
szakon készültem konzervatóriumba és akadémiára, de azt mondták a felvételinél,
hogy nagyon szép, kiművelt hang, de nem lát, itt ne legyen énekes.
Így lettem az, aki most vagyok. Algyőn élek egy
kertes házban, óriási fenyők, és diófa, meg almafák társaságában. Egy kis
közösségbe járok rendszeresen, itt vannak a barátaim is. Nagyon szeretek
erdőben sétálni, sárkányrepülőzni, és persze énekelni.
1.
Mi a legkedvesebb gyermekkori emléked?
Otthon a
kertünkben volt egy faház. Ezt a szüleim készítették, és eredeti célja szerint
télen húst füstöltek benne. De egy nyáron – akkor már kiment belőle a füstszag
- berendeztünk a testvéremmel. Az volt a
kis házunk, még éjszaka is abban aludtunk. Egyszer bejött a cica is, onnantól ő
is ott aludt velünk. Egész nyarakat töltöttünk a kis, magunk készítette házban.
2.
Mi az, amit az életben a saját károdon tanultál
meg?
Nem mindenki
szeretne egy jobb minőségű életet: pl. nem mindenki akar döntéseket hozni, vagy
szeretné, hogy megkérdezzék őt azokról a dolgokról, melyek őt érintik. Csak
mert nekem ezek az értékek – felelősségvállalás, döntéshozatal joga – fontosak,
még nem biztos, hogy másoknak is azok. Ezt érdekvédelmi szervezetben dolgozó
szociális munkásként nekem nehéz megérteni, de el kell tudnom fogadni. Ez nehéz
volt, sok kőrt lefutottam azzal, hogy rábeszéljek embereket arra, képviseljék
magukat ilyen-olyan ügyekben, vagy csináljunk együtt ilyen-olyan projektet. De
ők nem akarják. Na, ez nehéz. Elfogadni, hogy bizonyos változások azért
következnek be sokkal később, mint ahogyan szerintem lehetne, mert sokan ezt
nem akarják.
3.
Mi az, amit sosem kérdeztél meg a szüleidtől,
pedig meg kellett volna?
Nem jut
eszembe ilyen. Sokat beszélgettünk, nagyon fontos élményem gyerekkorból, hogy
mindig őszinték lehettünk, nem féltünk semmit elmondani.
4.
Mire sajnálod legjobban az időt?
Olyan emberi
kapcsolatokra, melyek csak az energiámat viszik el, de nem fejlődnek, és nem
tudunk egymásnak semmit adni. Számomra értelmetlen dolgokra sem pazarlom az
időt.
5.
Kitől kellene bocsánatot kérned, és miért?
Biztosan a
szüleimtől: ők is látássérült emberek voltak egy olyan korban, amikor még nem
segített nekik senki. Sokat szenvedtek, én meg sok mindent nem értettem, csak
azt tudtam, hogy én mit szeretnék.
6.
Neked mitől megy fel a pumpa?
Amikor egy
helyzetben igazságtalanságot érzek. Vagy
amikor valaki úgy gondolja, neki azért jár valami, mert ő azt akarja. A
hatalomvágy is olyasmi, amivel fel lehet húzni.
7.
Hogy néz ki egy tökéletes napod?
Reggeli kávé a
hatalmas fáim alatt madárdallal. Ez jó indítás. A munkában mondjuk az
akadálymentesítés, vagy ügyfelekkel foglalkozás, vagy programok szervezése. És
ha délután pl. lehet - mondjuk egy nyári
napon – sárkányrepülőzni, akkor már több, mint tökéletes. Egyszer hajnalban
mentünk ki egy kis csapattal az erdőbe megnézni, hogyan kelnek fel a madarak.
Hát az gyönyörűséges volt. Májusban többször énekeltem az Egyházzenei Napok
rendezvényein. Azok a napok nagyon jók voltak.
8.
Ha földet örökölnél, mit tennél vele?
Jó nagy föld
lenne. Egy részét beültetném fával, ott lenne egy kis ház is. A másik részén
tudna fel-, leszállni a sárkányrepülő.
9.
Hol etted életedben a legjobbat és mi volt az?
Sok helyen
ettem nagyon finomakat. Anyu rántott csirkéje, sült krumplival,
uborkasalátával, azt szeretem a legjobban.
10.
Kinek és/ vagy minek a hangját szereted a
legjobban?
Egyrészt a
madarakét. Rajtuk kívül Su Mi Jo koreai operaénekes hangját szeretem nagyon. De
szívesen hallgatom Miriam Stockley-t, Tarján Zsófit. Régi kedvencem volt
Jennífer Rush, Ofra Haza, és Nick Kershaw is.
11.
Van olyan álmod, amit még nem valósítottál meg?
Igazából én
énekes szerettem volna lenni, nem szociális munkás. Mindent megtettem, hogy ez
lehessek, de még nem sikerült. Talán egyszer eljön az idő, amikor annyit
énekelhetek, amennyit szeretnék. És persze lesz egy nagy földem…(látsd fent)
12.
Mit változtatnál meg, ha bármit megtehetnél?
Sokkal több
fenyőfa lenne, mert azt nagyon szeretem. Az emberek tanulnának a szeretetről, hogyan
kell azt adni is, nemcsak várni, hogy mások adják. És mindenki jól látna: a
szemével és a szívével is.
13.
Ha van mennyország, hogyan fogod köszönteni az
Úristent a túloldalon?
Azt mondanám,
hogy köszönöm.
13+1 Kitől kérdeznél, azaz kinek dobnád a labdát?
A labdát Kovács Katalinnak dobom.