Amerikában legalábbis ez a helyzet. Errefelé nem biztos, de mi így fogjuk érezni. Molnár Cecíliára (mindenki Cilijére) mindig úgy fogunk tekinteni, mint az egyesület elnökére. Annak ellenére, hogy tavaly év végén átadta a stafétabotot és idén nyugdíjba vonul.
Cili ott volt az egyesület születésénél és mivel 18 éven át vezette, nyugodtan mondhatjuk, hogy ő nevelte fel. Most, hogy az egyesület nagykorú lett, elengedi a kezét. El persze nem tűnik az életéből, elvégre melyik szülő hagyná teljesen magára gyermekét csak azért, mert az felnőtt?
Cili nagyon sok mindenre lehet büszke az elmúlt 18 évből. Azokra a tanfolyamokra, melyeknek köszönhetően látássérült emberek újra munkához jutottak és dolgozhatnak. Arra, hogy az ő közbenjárására települt ide még 2006-ban egy olyan cég, ami közel 40 megváltozott munkaképességű embernek adott munkát. Arra, hogy részt vett a Kilátás Alapítvány létrehozásában, ami nélkül ma már elképzelhetetlen lenne a látássérültek rehabilitációja.
De ezek csak kiragadott pillanatok. Valójában büszke lehet az egész életére, mind a 41, munkával töltött évére. Mi nagyon büszkék vagyunk rá és mindig hálásak leszünk neki. Köszönjük, hogy az ügyünk élére álltál itt, Somogy megyében, köszönjük, hogy 18 éven keresztül vitted a zászlót! A legjobbakat kívánjuk Neked a nyugdíjas évekre! Bőven rászolgáltál.