Ismét eltelt egy év, elérkeztünk az év utolsó, de egyben a legszebb hónapjához. A karácsony már időtlen idők óta a szeretet ünnepe, a meghittség napja.
A Karácsony mindent és mindenkit megváltoztat. Jobban vágyunk a csendre, a nyugalomra, visszatérünk azokhoz az értékekhez, amelyek a hétköznapok rohanásában időnként a háttérbe szorulnak. Jobban figyelünk családunkra, barátainkra, embertársainkra.
Az ajándék vásárlás és az ünnepi készülődés izgalma csodálatos, azonban ezen az ünnepen mégis a szereteten van a fő hangsúly, azokon a meghitt pillanatokon, melyeket szeretteinkkel együtt tölthetünk el.
Néha egy szóval, egy mosollyal, egy érintéssel sokkal többet tudunk kifejezni, mintha drága ajándékokkal halmoznánk el egymást. Sok ember nem tudja, mi hiányzik az életéből, pedig ez nem más, mint az igaz szeretet.
Áldott, békés, szeretetteljes karácsonyt és boldog új évet kívánok mindenkinek!
Kaposvári Kistérség Vezetősége
Fogadjátok szeretettel az alábbi kis kedves mesét:
A négy gyertya meséje
Írta: Veress Andrea Hajnalka
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.
Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.
Azt mondta az első :
– ÉN VAGYOK A BÉKE!
De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni.
Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.
A második azt mondta:
-ÉN VAGYOK A HIT!
Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem.
A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
– ÉN A SZERETET VAGYOK!
Nincs már erőm tovább égni.
Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám.
Ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott:
-De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké!
Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
-Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.
– ÉN VAGYOK A REMÉNY!
A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit.
A remény szikrája ott ég bennünk, csupán lángra kell gyújtanunk, s akinek csak lehet továbbadnunk- lehet, hogy mesével, lehet, hogy máshogyan…
Fotók a galériában.