Az alábbi történet sajnos nem fikció, hanem egy megtörtént, valós életkép Kaposvárról - 2025-ből.
Márciusban egy látássérült hölgy azzal a kéréssel kereste meg egyesületünket, hogy segítsünk neki és vakvezetőkutyájának egyetlen éjszakára szállást találni Kaposváron.
Az irodában nagy elánnal vetettük bele magunkat a feladatba, és kezdetben csak amiatt izgultunk, hogy megfizethető szállást sikerüljön találnunk.
A feszélyezettség még csak tovább fokozódott, ahogy a vakvezetőkutya is szóba került. Konkrétan lefagyott a levegő, és megindult a kifogásgyártás arra, hogy miért nem tudnak szobát adni.
Egy szállásadó hölgy például az udvara miatt aggódott, merthogy a kutyákról köztudott, hogy imádnak ásni, és növényeket rágcsálni.
Valaki teljesen jóindulatú érzelmektől vezérelve azért esett kétségbe, mert már előre maga előtt látta azt a tragikus pillanatot, ahogy az eb egy macska után iramodik, és elüti az autó, vagy egyszerűen eltűnik, mint az a bizonyos szamár a ködben.
A belvárosi, kertrészlettel nem rendelkezők a bútorokat féltették a négylábú rettenetes fogaitól, a parkettát, szőnyeget pedig az állat anyagcseréjének hozadékától.
Az igazán „humánus” szállásadók pedig a többi vendég felé való empatikus hozzáállásról tettek tanúbizonyságot a kutyaugatástól, illetőleg az esetleges kutyatámadástól való félelmükkel.
Az előzőekből egyértelműen kitűnik, hogy sokan vajmi kevés ismerettel rendelkeznek a vakvezetőkutyákról, és egyáltalán a látássérültekről.
Egyesületünk többek között ezért is tartja kiemelten fontosnak azt, hogy az ép látású emberek előtt bemutathassa a látássérültek életét, nehézségeit és örömeit.
Fontosnak tartjuk minél többekkel megismertetni azt, hogy a vakvezetőkutya nem egyenlő egy hobbiból tartott házikedvenccel, hanem egy valódi társ, aki komoly munkát végez, hisz látássérült gazdája biztonságos közlekedését biztosítja.
Ezen elgondolásból számos szemléletformáló programmal járjuk a megyét; városi rendezvényeken, oktatási intézményeknél, cégeknél, sőt a megye különböző közigazgatási egységeinél is tartunk előadásokat.
Programjainkon kivétel nélkül részt vesz egyesületünk vakvezetőkutyával közlekedő elnökségi tagja és hű társa, Reena, a fekete labrador lány.
Vakvezetőkutya világnapi rendezvényünk április 16-án, a Kaposvári Nagypiacon, kiemelten ezekről a csodálatos állatokról szól majd.
A programon résztvevők testközelből is megismerhetik a vakvezetőkutyák kivételes segítő tevékenységét, és kiképzésük kulisszatitkaiba is betekintést nyerhetnek a Baráthegyi Vakvezetőkutya Iskola munkatársainak segítségével.
Az eseményre mindenkit szeretettel várunk, és mint a mesében, ha kívánni lehetne, akkor kiemelten örülnénk annak, ha a rendezvényre olyanok is kilátogatnának, akikhez ezidáig - az említett szállásadókhoz hasonlóan -semmiféle információ nem jutott még el a vakvezetőkutyákról.
Ekkor még fogalmunk sem volt arról, hogy nem az árak miatt válik ez a segítségnyújtás teljesíthetetlen küldetéssé, bár tény, hogy már a keresés legelején határozott visszafogottságot éreztünk abban a pillanatban, ahogy a szálláskereső látássérültségének tényét megemlítettük.