Az ősi kelták Imbolc néven tisztelték azt az ünnepet, amely a mi naptárunk szerint február elejére esett. Ez áll legközelebb a mai farsanghoz, s ha gondolatban visszapörgetjük kissé az időt, megtalálhatjuk ebben az ősi szokásban mai gondolkodásunk gyökereit.
A régi időkben összhangban léteztek a természettel: ahogy a világban egyre inkább elárad a külső fény, s reménnyel öntöz mindent, ugyanígy kell önmagunkban is megtalálnunk az álarcok mögött igazi valónkat, s ha a tél fenyegetése elhárult, akkor rajtunk a sor, hogy mi is kitárjuk szívünket és életre keltsük a mélyben fellobbanó lángot. Önmagunk elrejtése, az arcunkkal, személyiségünkkel való játék hozzátartozik ehhez az időszakhoz. Az emberek évezredek óta eljátsszák mások bőrébe bújva a hideg uralmának a végét, s a tavasz születését. S ha valódi beleéléssel tudjuk ezt tenni, mint a gyerekek, akkor bennünk is megtörténik a vágyott csoda, melynek a külvilágban évről évre a részesei vagyunk.
Lukics József Gábor